Ralph Vaughan Williams: Three Elizabethan Part Songs

SZEDLÁK ILONA

I. Édes nap

Édes nap! mily hűs, mily nyugodt, mily ragyogó, föld s ég násza,
A harmat bizton megkönnyezi bukásod ma este; mert meg kell halnod.

Édes tavasz! telis-tele édes napokkal és rózsákkal, doboz, melybe tömve édességek feküsznek,
Zeném mutatja, hogy eljön a véged, És mindennek meg kell halnia.

Csak az édes és erényes lélek az, amely, mint megérlelt szálfa, sohasem hajlik meg;
Hanem, amikor az egész világ szénné változik, ő egyedül tovább él.

(tartalmi fordítás)

II. Fűzfadal (Az Otellóból)

Jávorfa tövén zokogott a szegény,
Susogj, zöldlombú fűz,
Térdén a feje, keze árva szívén,
Fűz, fűz, szomorú fűz.

Vele búsul a csermely, a friss csevegő,
Fűz, fűz, szomorú fűz,
Kibuggyan a könnye, s ellágyul a kő,
Fűz, fűz, szomorú fűz.
Zöld fűz puha lombja legyen koszorúm.

(Kardos László fordítása)

III. Úrnőm (A Vízkeresztből)

“Úrnőm merre jársz, nyomod veszett?
Ó, maradj és hallgasd! Kedvesed
Két hangnemben is dalol;
Miért szaladsz, te szépek éke,
Összefut a két út vége,
Aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,
Most vagy itt, hát most ölelj meg,
A jövő sötét világ.
Késlekedsz még? Jöjj csak szépen,
Most csókolj meg, Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjúság.

(Radnóti Miklós fordítása)