Liszt: An den Wassern zu Babylon

KIRÁLY LEVENTE ZOLTÁN

137. zsoltár

Ott ültünk Babilonnak folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk
A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket
Mert énekszót kívántak tolünk, akik foglyul ejtettek minket: „Zengjetek nekünk dalt Sion dalaiból”, mondták, akik elhurcoltak minket
Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfobb örömömnek!